NAPFÉNY KETTŐNKNEK

Kétszemélyes romantikus vígjáték –öt képben, egy díszletben.

A Férfi jól kereső orvos, megrögzött agglegény, aki boldogan él, anélkül, hogy gondja lenne a holnapokkal, biztos benne, hogy az életben mindig, minden elrendeződik- ráadásul, ahogy ő szeretné.

A Lány, elkeseredett, sok megpróbáltatáson átesett fiatal munkanélküli, se családja, se lakása. Utálja a zenét, a filmet, az evést, az ivást, és meggyőződése, hogy az életben soha, de soha nincs oka a nevetésre.

Kettejük váratlan – vagy nem is olyan váratlan? – találkozása robbanáshoz vezethet…

Hogyan lehet elviselni valakit, akivel muszáj együtt élni, akivel semmiben nem lehet egyetérteni, mert mindenben épp ellenkező véleményen van, és semmi sem érdekli, ami a másik számára fontos? Persze kéznél a magyarázat: a férfi gazdag, a lány szegény. Semmi sem köti őket össze, sem a koruk, sem az ízlésük, ám, - ahogy az ilyenkor lenni szokott, - mire a darab véget ér – biztosan szeretni fogják egymást. De ezúttal szó sincs szerelemről…

Váratlan meglepetésekkel, fordulatokkal teli, keserédes, furcsa vígjáték, melyben a szerző jól egyensúlyozik az érzelmesség és a cinizmus között. Pontosan az a fajta komédia, amelyikről egykor Georges Feydeau azt állította: hogy valójában „kifordított tragédia”

Pierre Sauvil – akinek
Add kölcsön a feleséged
című, Eric Assous-val közösen írt komédiáját, már játsszák magyarul is, - ezt a darabját 1998-ban írta, és a párizsi Théatre Montparnasse tűzte műsorára még ugyanabban az évben. Azóta is műsoron van, több francia színházban, de játsszák Kanadában, Romániában is.

(Nemlaha György szinopszisa)