MUM

„Nem akartál mást, csak végre végigaludni egy éjszakát, és mit tettél?”

A Darázs Olivier-díjas szerzőjének felkavaró drámája egy szülés utáni depresszióval küzdő nő története. Brutális őszinteséggel és valódi mélységekig tárja fel az ellentmondásos érzéseket, amelyekbe a hirtelen jött felelősség, az alvásmegvonás, a valódi segítség hiánya, a „szuperanyák” ideálképének való megfelelés lehetetlensége taszíthatja bármelyik friss anyát. Még akkor is, ha közben nem kell traumák sorozatával szembenéznie, mint a főszereplő Ninának, aki röviddel édesanyja elvesztése után, komplikációkkal hozza világra kisfiát.

Három hónap után az első szabad este, a vágyott én-idő iszonyatba torkollik: kórházba kerül a kisbaba, ahol korábbi testi sérülések nyomait fedezik fel, végül gyámhatósági eljárás indul. Bár egyértelmű bizonyíték nincs, hogy bántalmazás történt-e, hogy Nina mentális állapota valóban képtelenné tette volna-e őt anyai feladatai ellátására, mégis örökre elszakad a gyerekétől.

A darab rémálomszerűen csúsztatja egymásba a különböző idősíkokat, a dominó módjára bedőlő szituációk maguk alá temetik a főszereplőt, hogy aztán a végén a nyitókép térjen vissza – mindez csak a végletekig fáradt és szorongó elme kínzó játéka volt?

A szerző a saját anyává válásának tapasztalatai nyomán, azzal a szándékkal írta a darabot, hogy a friss szülőknek üzenjen: nem vagytok egyedül a nehézségeitekkel, és van remény. Ezek nem csak üres szavak voltak, a londoni produkció létrehozói az egy évesnél fiatalabb babákkal érkező nézőik számára gyerekfelügyeletet is biztosítottak.