FEJEK FERDINÁNDNAK

Gyapjas vára, 1564. Füleki Ádám várkapitány nincs könnyű helyzetben. Ócska téglavárát még a török is elkerüli, így se dicsőség, se pénz, teljesítmény híján ugyanis nem fizet az osztrák kincstár. Már a katonáknak sincs mit enniük, a zsoldosok lelépnek, a kapitány nagyravágyó felesége pedig a dicsőséges harci cselekmények hiányában dologtalan költővel vigasztalódik. Füleki Ádám álmát, hogy a békét élvezve kertészkedjenek és a terményekkel kereskedjenek, mindenki megmosolyogja. Jónapot Mihály, az ügyeskedő várispán, már életképesebbnek tűnő ötlettel áll elő: alkut köt a törökkel, amely szerint az ellenség időről időre apró szabadcsapatok formájában a vár alá küldi a veszélyesnek ítélt és likvidálásra szánt elemeket, hogy az erőfölényben lévő várbeliek lekaszabolhassák őket. A „csatában” megölt törökök után kapott fejpénz fel is virágoztatja a várat – és demoralizálja a várbelieket. Lehet, hogy mégis Füleki Ádámnak van igaza?