A KÉK KÉK TENGER

Darko egyfolytában iszik, mint a környezetében mindenki, iszik, hogy felejtsen. Minden vágya, hogy meglássa a csillagokat, amelyek a szociális lakótelep fölött sosem látszanak; barátja, Elle szerint náluk nincsenek is csillagok. Elle már nem nagyon vágyik semmire, míg kishúga, a tizennégy éves Ulrike beszélni sem beszél – úgyis mindenki tudja, mit művel vele az apja, mégsem tesz senki semmit. De legalább ott van neki Darko, akinek szerelmesen csünghet a szavain, miközben a tömbház tetején cigiznek. Darko ugyan kedveli Ulrikét, szeretni viszont Mottét szereti, a tizenkilenc éves prostituáltat, akivel egy mélyen kétségbeesett pillanatában ismerkedik meg. Motte Norvégiába vágyik, ahol mindennél kékebb a tenger, és a csillagok is fényesek. Előtte azonban még el kell intéznie valamit, mert Motténak missziója van, és Darkóban feléled a remény, hogy vele sikerülhet: ketten együtt ott fogják tudni hagyni a telepet.