(1893-1975.) Színműíró, humorista.
A bp.-i műegy.-en szerzett mérnöki oklevelet. 1920–21-ben mérnöki gyakorlatot folytatott. 1921–23-ban az Andrássy úti Színház művészeti vezetője és dramaturgja, később a Belvárosi Színház és a Vígszínház dramaturgja. Emellett 1928–33-ban először a Nemzeti Újság, később a Pesti Hírlap belső munkatársa. Első nagysikerű darabját, a Marikát 1925-ben adta elő a Renaissance Színház, majd a bécsi Burgtheater. Nagy népszerűségnek örvendő humoreszkjei, tárcái, kabarétréfái, zenei és prózai vígjátékai, valamint rádiófelolvasásai és dalszövegei emberi megbocsátó humorát tükrözték.
Művei, a teljesség igénye nélkül:
Filmek: Nóti Károly: Hippolyt, a lakáj c. színdarabjából filmszöveget írt (1931). Ismert filmje még a Budai cukrászda (1935).
Népszerűek voltak
tárcái ; utolsó írásai Egy kis öreg naplójából címmel a Lúdas Matyiban jelentek meg. Kedves humorral mutatta be és figurázta ki műveiben a mindennapi élet kisebb-nagyobb visszásságait.
Humoreszkek: Tavasz meg egyéb emberi dolgok (kabaréjelenetek, Bp., 1923); Mindenkivel megtörténhetik (Bp., 1932); Paprika Jancsi mulatságos kalandjai itthon és idegenben (Bp., 1936); Napos oldal (Bp., 1945); Minden másképp van (Bp., 1966).
Regénye: Rózsakirálynő (Bp., 1930).
Vígjátékai: Szegény lányt nem lehet elvenni (Belvárosi Színház, 1928); Dzsimbi (Magyar Színház, 1933); Az ígéret földje (Nemzeti Színház, 1933); Feltételes megállóhely (Nemzeti Színház, 1936); Tavaszi szél (Vígszínház, 1938); Sakk-matt (Bp., 1941); Az asszony és a szellem (Pesti Színház, 1946).
Zenés vígjátékok: Sárga liliom (Bíró Lajossal, Herczeg Gézával, Krasznai Mihály zenéjével, Fővárosi Operettszínház, 1933); XIV. René (Harsányi Zsolttal, Eisemann Mihály zenéjével, Vígszínház, 1940); Fekete Péter (Somogyi Gyulával, Eisemann Mihály zenéjével, Vígszínház, 1943); Kis Katalin (Bíró Lajossal, Horváth Jenő zenéjével, Vígszínház, 1946).
Fordítások, ill. átdolgozások: Színház (S. Maugham, Vígszínház, 1941); Nebántsvirág (Hervé, Vígszínház, 1946)
