ÇA, C'EST L'AMOUR

Frédérique váratlanul betoppan a lányához szenteste. Este kilenc van, tízéves fia és férje már ágyban, Mathilde egyedül. Az anya aggódik, felismerni véli a mintázatokat, az általa is elkövetett hibákat. Kitartóan próbálkozik, hogy utat találjon a lányához, de egy ponton túl ott a fájdalmas múlt, amely egyszerre köti össze és választja el őket. Mathilde családon belüli erőszak áldozata, de tagad, maga előtt is, muszáj bíznia benne, hogy ez csak egy átmeneti rossz időszak, hiába élte át maga is gyerekként a poklok poklát testvérével alkoholista apja mellett.

A darab meghatóan mutatja be egy anya-lánya kapcsolat ezer arcát, miközben kíméletlen látlelet a bántalmazó kapcsolatokról, melyekben mindkét fél hordozza a maga traumáit. A végén mégis él a remény, hogy ha nem fordítjuk el a fejünket, ha odafigyelünk egymásra, az erőt ad, és együtt a legreménytelenebb helyzetből is megtalálhatjuk a kiutat, és megtörhetjük a generációs mintákat.

A darab bemutatója a Théâtre des Bouffes Parisiens-ben volt 2026 januárjában. Az előadásról írt kritikák kiemelik a szöveg hitelességét, a manipulatív kapcsolat mechanizmusának pontos ábrázolását. A szerző nem hallgatja el, hogy saját gyerekkori élményei ihlették a művet, melyet kifejezetten a Josiane Balasko-Marilou Berry anya-lánya páros számára írt.